A gyapjúfeldolgozás Kibéden több mint
két évszázaddal ezelőtt kezdődött, a “Középső malomban” amely vízimalomként
működött. Azon a Kibéden, mely Orbán Balázs által lejegyzett írásban így
jelenik meg: „Kibéd a Sóváradot követő első falu, Marosszék legnagyobb
(2500-főt meghaladó lakóssal) és legszebb faluja,…”
A Szilveszter család
elődei közül az első teljes jogú malomtulajdonos Szilveszter György
„molnár-ezermester”volt , aki 1899-ben született Kibéden. Azelőtt
Szilveszter Gergely, Szilveszter György édesapja csak bizonyos százalékot
birtokolt a malomtulajdonból mivelhogy csak részvényes volt. A malom az
1920-as években került Szilveszter György tulajdonába. A malmot
kölcsönpénzből vásárolta meg és 1926-ban kezdett bele a felújításába.
Sajnos 1932-ben, nagy tél lévén jegelés közben baleset érte Szilveszter
Györgyöt, és belehalt sérüléseibe. A malom vezetését és fenntartását özv.
Szilveszter Györgyné (született Bereczki
Vilma 1903.) vette kézbe, hogy ne kerüljön idegen tulajdonba. Nagy
nehézségek árán sikerült a malmot megtartani.
|
A vízi
malmot a Kis-Küküllő vize működtette, vesszőgát segítségével
lett felduzzasztva a víz és elterelve a malomcsatornába. A víz a
malom közelében a deszkából készült vízcsatornába került, ahol
zsiliprendszer segítségével volt szabályozva a vízmennyiség. |
 |
A kezdetben
alulcsapós vízkerék hajtotta meg a malmot. A vízkerék volt az a
szerkezet, amely forgatása közben a vízi energiát mechanikai
energiává alakította át. Az így nyert energiát a malomépület
belsejébe egy tengely a gerendely továbbította a rászerelt
fogaskerekekre, amit bélkeréknek neveztek. |
|
a kép
baloldalán a gyermek Bereczki Vilma látható |
A további áttételek
segítségével az energia a malom őrlő szerkezetét meghajtó tengelyre került.
A súrlódások csökkentése érdekében a csapágyakat vízzel, faggyúval és
disznózsírral kenték.
Az őrlés a malomházban zajlott, amely gerendavázas, deszkaborítású
épület volt. Az őrlés műveletét malomkövek végezték. A garatból a
gabonaszemek a tejketeknőbe ömlöttek. A tejketeknőből a gabonaszemek a felső
vagy forgókő üregén át a két kő közé kerültek ahol megtörtént a gabonaszemek
szemcsésítése, majd szitálása és zsákolása. Az így nyert lisztet sütés,
főzés és az állatok etetésére használták.
Az őrléssel párhuzamosan gyapjú-feldolgozási munkálatok is folytak a
víz erejét kihasználva. A gyapjúfeldolgozás technológiája a gyapjú mosásával
kezdődött, amit nyáron, folyóvízben, vesszőkosarak segítségével kézzel
végeztek, majd a mosott gyapjút a napra kiterítve szárították. Ezt követte a
bontás-kártolás, azaz a gyapjútömeg elemi szálakra való bontása és
párhuzamosítása. Az első gyapjúfésülő gép 1891-ben került Kibédre. Az így
nyert, felbontott gyapjút kézzel fonták meg fonállá. A megfont fonalat
posztó, takaró, szőnyeg szövésére használták. A szövést kézi szövőszéken
(osztovátán) végezték.
A gyapjúszövevényeket szükséges volt ványolni-kallózni, a szerkezetük
egységessé tétele, szövési egyenlőtlenségei eltüntetése és tömörítése
végett. Ezt a műveletet a ványolóházban végezték, ami a malomházhoz volt
csatolva, mivelhogy ugyanazt a vízi energiát használták, mint az őrlésnél.
Az így nyert szövevények lomozás után puhává, kellemes tapintásúvá váltak.
Ugyanazon vízkerék által termelt energiát használták olaj elő
állításra is. A magvak szárítása, pörkölése után olajütő és olajprés
segítségével nyerték a finom olajat.
1954-1955-ben a vízienergia-átalakító szerkezet fel lett újítva és
függőleges tengelyű turbinakerék került a vízkerék helyébe. Ugyanekkor a
fogaskerék áttétel is át lett alakítva lapos-szíjáttételre. Ezzel a
felszereltséggel 1962-ig működött a malom, mikor a korábban létesített gát a
Kis-Küküllőben elszakadt és a malom több éven keresztül nem működött. Ezután a kiesés után a malom megmaradt része egy belsőégésű motor segítségével volt
üzemeltetve majd később villamosítva lett és a mai napig is látogatható.
 |
Közben a gyapjúfeldolgozás fejlődött, ami azt jelenti, hogy a fonás
gépesítve lett, saját készítésű gépek segítségével, amelyet Szilveszter
György
(szül. 1926.) és családja valósítottak meg 1968 és 1970 között. Mint
magánvállalkozók 1989-ig gyapjúfésüléssel és fonással foglalkoztak. 1991-től id. Szilveszter György és két fia Szilveszter György és Szilveszter László
gépészmérnök megalakították a Siltexim Kft-t. Bővítették az addigi
vállalkozást egy újabb folyamattal, ami gyapjúszövet-posztó készítése volt
gépi szövéssel. Az így előállított posztót ruházati cikkek készítésére
használták. 1998-tól a termékskála gyapjútakarókkal bővült.
A vállalkozás mai napig is működik, a termelés nagy részét
gyapjútakarók készítése teszi ki, ezek mellett posztó is készül, amit huszár
ruhák és népviseleti ruhák készítésére használnak (székely harisnya,
Bocskai, stb.).
|
 |
Istoricul familiei:
Prelucrarea lânii
în Chibed există din anii 1800, activităţile desfăşurându-se în ”Moara
mijlocie” – care era o moară de apă. Comuna Chibed era amintită de
marele etnograf Orbán Balázs
în anii 1860-70: ”era
satul cel mai mare (cu peste 2500 de locuitori) şi cel mai frumos pe
valea râului Târnavei Mici…”.
Dintre strămoşii
familiei Szilveszter, cel care era proprietar de drept, de moară era
Szilveszter György ”morar-meşter la toate”, născut în 1899 în Chibed.
Tatăl lui György,
Szilveszter Gergely era unul dintre acţionarii la ”Moara mijlocie”,
pentru că deţinea numai câteva acţiuni. György a cumpărat moara în 1926
din împrumut şi imediat a şi început reînnoirea acesteia. Din
nefericire, în luna februarie a anului 1932, în timpul dezgheţării
canalului morii, György a suferit un accident grav şi a decedat în scurt
timp.
Conducerea şi administrarea morii a fost preluată de văduva lui. Cu mari
greutăţi, dar cu ajutorul rudelor, a reuşit ca moara să rămână în
proprietate familiei. Moara a funcţionat folosind energia apei din
Târnava Mică, apă care a fost dirijată în canalul morii (canal de
scurgere) cu ajutorul unui baraj de fascine.
Pe parcursul a mai
multor decenii prelucrarea lânii a fost o activitate secundară în
cadrul morii deţinută de către familia Szilveszter.
Family
history:
The
first member of the Szilveszter family to own the watermill (the precedessor
of today’s factory) was Szilveszter György (born in 1899 in Kibéd). His
father, Szilveszter Gergely was a shareholder in the mill. György bought the
mill in the 1920s and started renovating it in 1926. Unfortunately, in 1932,
he had an accident and passed away. Her widow wife, Szilveszter Vilma (born
in 1903 as Bereczki Vilma) took over the mill. The mill used the Kis-Küküllő
river’s energy.
The
same water wheel was used for grinding crops for human and animal use,
spinning wool thread. The fabric was had woven on manual, wooden weaving
machines. The last step was the milling of the fabric which created a nice,
soft, confortable feel to the final product, and which is kept on our
products too.
The mill
was also used to produce sunflower oil.
The water’s
energy was used until the 1960s, when the system was converted into an
electric mill. This very same system can be seen today in the mill.
At
the same time, wool processing evolved, spinning, weaving became electrical.
Several machines were made at home, at the soon-to-be factory between 1968
and 1970. The family managed to keep the proction alive amidst harsh times.
In 1991 Szilveszter György Sr. and his two sons: György Jr. And László,
industrial engineer estabilished the Siltexim Ltd.
They moved
onto producing final products: frieze and in 1998, the plaid.
Családtörténet
:
Istoricul familiei
Family history
